„KILENC KÖZÜL NYOLCADIKNAK” – ÉLETRAJZI DOKUMENTUMOK

csorba100_rollup01_korr0510-85.pdf

„Szeressék és olvassák a verset! A vers annak az ijesztően kevés és egyre fogyó erőnek vigasztalóan szépséges megjelenése, ami még humanizál és a humánumot (az emberi méltóságot) őrzi. Aki a verset szereti, és olvassa, nem a költő, hanem a saját legszemélyesebb érdekeit szolgálja.”

(Csorba Győző)

Csorba Győző neve elválaszthatatlan Pécstől. Művészetével, írói műhelyével, emberi tartásával több mint fél évszázadon át fémjelezte a pécsi irodalmat, kultúrát. Műveiből és sokrétű munkásságának – költő, műfordító, irodalomszervező, szerkesztő, könyvtáros – hátramaradt dokumentumaiból jól nyomon követhető ez a szoros kapcsolat. Költészete azt látszik igazolni, hogy vidéken, az irodalmi élet központi fórumaitól távol is lehet maradandó és teljes értékű életművet létrehozni.

Csorba Győző 1916. november 21-én született Pécsett szegény és népes családba „kilenc közül nyolcadiknak”. Édesapja, Csorba György MÁV betűíró, afféle iparos ezermester, édesanyja, Borsódi Mária háztartásbeli volt.

A költő élete az örökölt szegénység mellett két hiánnyal indult: fél karral született (egész életében csak bal kezét nyújthatta kézfogásra), valamint korán, tízéves korában elveszítette édesapját. (Halála mindvégig nehezen gyógyuló sebe életének.) Ekkor kezdett verseket írni. „Úgy látszik, a lélek csodálatos ökonómiája gondoskodott az önvédelem egy újabb módjáról: a versírásról” – vallotta. Gyermekkori verseinek egyikében így ír. Első két olvasmánya egy szabadságharc koráról szóló album és egy Petőfi összes volt.

Reformátusként középiskolai tanulmányait a pécsi jezsuita Pius Gimnáziumban végezte. A középiskolában megszerzett – majd továbbfejlesztett – nyelvtudásának (latin, francia, német) nagy hasznát látta a későbbi fordító. A nyarakat Dunaszekcsőn töltötte rokonainál. Ezek a nyarak és az itt olvasott Ady-kötet örök nagy élményei maradtak Csorbának. Első versei tizenhat éves korában jelentek meg A mi Utunk és a Regnum című diáklapokban.

1935-ben érettségizett, s bár a szíve a bölcsészkarhoz húzta, a biztosabb megélhetést kínáló jogi pályát választotta. 1939-ben államtudományi diplomát és doktorátust szerzett a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán. Joghallgatóként kimaradt abból az élénk és mozgalmas szellemi, irodalmi baráti körből, ami a pécsi bölcsészkaron a harmincas évek közepén virágzott. Itt tanult Tatay Sándor, Takáts Gyula, Weöres Sándor, akik irodalmi lapot akartak indítani Várkonyi Nándor segítségével.

Csorba Győző irodalmi műveltségét önműveléssel szerezte meg. Telhetetlen tudásvágyát az egyetemi könyvtárban oltotta, ahol sokat olvasott, nyelveket tanult. A görög filozófia klasszikus alakjaival, Szókratésszel, Platónnal már a középiskolában megismerkedett, az egyetemi évek alatt az újkor és a XX. század filozófusainak – Kant, Schopenhauer, Ortega – műveit tanulmányozta. Érdeklődése az ókor és a középkor felé is kitágult. Rendszeres olvasmányai közé számított a Tao te king, a Biblia, Szent Ágoston Confessiója, Szent Ferenc Fiorettije.

Középiskolai és egyetemi évei alatt gyenge tanulókat instruált, az így gyűjtött pénzből tartotta el magát, sőt még a családot is segítette.

1938-ban saját kiadásában jelent meg első verseskötete, a Mozdulatlanság.

A kötet egyik legszebb verséből idézünk:

„Eddig nem szólhattam veled,
mert nem találkoztunk soha,
s nem láttam, csak fényképedet,
s csak verseid sok hűs sora
esőzött rá szívemre.

………….

Sokan talán nem értenek;
én igen: s, ha szólítalak,
bizalmasan megkérdelek:
milyenek arra az utak?
Igen menős a kedvem.”

(Egy halott költőhöz. József Attila emlékének.)

 

Képgaléria

Édesanyja, Borsódi Mária,
ahogyan a költő nap mint nap látta őket szobája falán.
Édesapja, Csorba György,
ahogyan a költő nap mint nap látta őket szobája falán.
Gyermekkori portré 1923-ból.
Sorsüldözött magyar – első verseinek egyike, 1929.
Érettségi képe 1935-ből.
Egyetemi leckekönyve, 1935/1936-os tanév.
Mozdulatlanság. Első verseskötete, 1938.

 

 

Hozzászólás

    © 2016 Csorba Győző Könyvtár
    %d blogger ezt szereti: