Menu

CSALÁD – KERT – RÉVFÜLÖP

csorba100_rollup03_korr0510-85.pdf

Pogány szentkép: középen lebegek,

négy nő fog át és tart a föld felett.

Ha olykor boldog lennem lehetett:

őket illeti köszönet.”

(Családi följegyzések)

 

Az egyetem elvégzése után két évig (1939-1941-ig) állástalan diplomás volt, majd a városi közigazgatásban tisztviselőként dolgozott. Itt, a városházán ismerte meg leendő feleségét, Velényi Margitot, aki a polgármester irodájában gyors- és gépíróként dolgozott. Közben 1943-ban megjelent második kötete, A híd panasza. A kötet verseinek élményköre: Isten, halál, szerelem. A szerelem „nagy ajándék” a költő számára, fölszabadította, bátorrá tette szavait.

„… erős kísértés bujtogat, / hogy nyúljak távolabb, / és egy ujjammal toljam el / a rejtő dombokat: / láthassalak, – két napja már, / hogy fény, szín, száz alak / harcol miattad ellenem: / szeretnék képedet / széttörni bennem. Hasztalan: / jelenteném neked, / hűséggel állom posztomat /akár örökre is. – / Kis domb, ne nyújtsad útjait, / mindig céljába lejts, / s ha nem jön még, beszélj neki / felőlem szépeket. / Majd fordulj vissza, kis vonat, / veled tér ő haza, / – ó, már csak egy nap múlik el / és csak két éjszaka.” 

(Naplórészletek)

1944-ben feleségül vette Velényi Margitot, mindenki kedves Margitkáját, aki egy életen át hű társa, támasza volt. Csorba Győző így vall róla: „… nagyszerű ember, tőle egyedül többet kaptam, mint mindenki mástól együtt.” Házasságukból három lány született: Eszter, Noémi, Zsófia.

A család fontos szerepet játszott lírájában. Gondos, szerető, de szigorú családfő volt, több verset írt lányaihoz (Otthon. Három lány, Lányaimhoz, Családi följegyzések stb.). Többször versbe foglalta érzéseit hitvese iránt is (Fordított kígyó, Én gyönge lélek).

Költészetének másik központi témaköre a természethez, a kerthez fűződő kapcsolata. Csorba Győző „tájversei” nem igazi, leíró jellegű költemények, mindig túlmutatnak önmagukon, jelképek, szimbólumok. A mediterrán képek mögött és ürügyén egyre fölismerhetőbben önmagáról vall a költő. A természet, a kert csupán a vallomás lírai keretéül szolgál, hogy költői hivatásról, a személyes emberi kapcsolatokról, életről, halálról szólhasson. (Egy megfagyott körtefa-csemetére, Tavasz, Kert júliusban stb.) A költő fiatalkori lírájának meghatározó élményei közé tartozik a gyász, a veszteség: szülő, testvér, rokon, ismerős elvesztése, de versei mégis a valóságra igent mondó, az életet vállaló meggyőző vallomások. „… kinél régóta már / a halál vendégeskedett, / ajtóm és ablakom / kitárom: a halál / helyett ti osszátok meg ágyam, asztalom!” (Március)

Csorba Győzőnek több kertje volt. A pécsi Vilmos utca 23-as számú földszintes szülőház kertje, az omló városfalhoz tapadó Kulich Gyula utcai ház – a már családos költő lakásának – kertje, ahol „egy régi őrtorony helyén épült az én szobám”, s ahol a tavasz kétszeres: „Tavasz kívül, tavasz belül: / kislányom, duzzadó rügyek, szikrázó fény-eső, / feltámadás köröskörül, / viharzó győzelem, / tenger piros tető, / játszó füstpántlikák a víg kéményeken!” (Március) 1959-től haláláig a Damjanich utcai családi házban élt, melynek gyümölcsfákkal teli nagy kertjéről így ír:„… egyik fától másikig / egyik gyomtól másikig / egyik rögtől másikig … / …kicsi a kert / kicsi a kert / bejárhatatlan / fölfedezhetetlen (Világ körüli utazás)

A költő élete során többször járt magánlátogatóként vagy írószövetségi kiküldetéssel külföldön (Lengyelországban, Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban, Németországban, Jugoszláviában), azonban a nyarakat legszívesebben a pécsi gyümölcsfái, virágai, illetve az 1980-as évek közepéig a Balaton mellett, Révfülöpön épített nyaralójának „emberi zajtól felvert” kertjében töltötte.  Ahogy az otthoni kertben, úgy a révfülöpiben is sok író-költőtárs és művész volt vendég (családostól is). Később ez a két kert a sok unoka játszótere is lett.

Csorba Győző költészetének központi élménye a környezethez, a városhoz, a természethez, a kerthez, a családhoz fűződő személyes emberi kapcsolata. Az Egy eltűnt pécsi utcára című kötet azokból a verseiből közöl válogatást, amelyekben ez az élmény hangsúlyos szerepet kap.

 

Arckép 1940-ből.

Velényi Margit a pécsi polgármester irodájában 1943 körül,
amikor Csorba Győző udvarolni kezdett neki.

1943-ban megjelent második kötete,
A híd panasza.
Portré 1958-ból. A Kulich Gyula utcai „őrtoronyban”.
1958. Családi kép. Pécs, Kulich Gyula u.
(Zsófia, Noémi, Eszter és Velényi Margitka, a költő felesége.)
1959-től haláláig ebben a házban (Damjanich u.) élt és dolgozott Csorba Győző.
1961. A Damjanich utcai kertben.
A család a kertben, 1968.
1972. Csorba Győző Bertha Bulcsuval
és Margitkával a révfülöpi nyaraló előtt.

1972. július. Csoportkép a révfülöpi nyaraló előtt. Ülnek: Margitka, Csorba Győző, Fodor Andrásné Sárika, Tüskés Tibor. Állnak: Tüskésné Szemes Anna, Tüskés Tibor  lánya, Tünde, Csorba Eszter, Zsófia és Noémi.

1974. Otthonában, háttérben a csengőgyűjteménye.
Egy eltűnt pécsi utcára című válogatott kötet. Pécs, 1991.

Hozzászólás

    © 2016 Csorba Győző Könyvtár
    %d blogger ezt szereti: