CSORBÁTÓL / CSORBÁRÓL – Vallomásaiból, nyilatkozataiból,a róla írt kritikákból

csorba100_rollup08_korr0511-85.pdf

Csorba Győzőről sok kötet, tanulmány, kritika jelent meg, ő maga is sok nyilatkozatot adott, kritikákat, emlékezéseket, vallomásokat írt, 1947-1948-as római tanulmányútjáról naplót vezetett, emlékeiről beszélgetős kötetet adott ki.

Csorba Győzőről sok kötet, tanulmány, kritika jelent meg, ő maga is sok nyilatkozatot adott, kritikákat, emlékezéseket, vallomásokat írt, 1947-1948-as római tanulmányútjáról naplót vezetett, emlékeiről beszélgetős kötetet adott ki.

1979-ben jelent meg az első Csorba-bibliográfia. Tüskés Tibor állította össze. Az 1993-as Bertók-féle Csorba-bibliográfia fontos előzménye.

Az Akadémiai Kiadó Kortársaink c. sorozatában megjelent Csorba Győző monográfiát (1981), mely az első összefoglaló értékelés volt a költőről, Tüskés Tibor írta.

A költő 70. születésnapjára kiadott Tiszteletadás Csorba Győzőnek (1986) című kötetben a Csorbát méltató-köszöntő írások, versek olvashatók.

A város oldalában (1991) című kötet Csuhai István Jelenkor-szerkesztő, kritikus és Csorba Győző beszélgetéseinek szerkesztett változata. A szülőkről és a gyerekkorról szóló emlékezésektől, majd a költői pálya indulásától 1990-ig tartó életút felidézése közben a pécsi irodalmi-művészeti-kulturális élet érdekes, hiteles, vallomásos, pontos képe tárul az olvasó elé.

Bertók László, a pécsi alkotótárs Csorba Győző című bibliográfiája (1993) az életmű igen alapos, minden részletre kiterjedő feltárása, amely még a nyomtatott médiában megjelent fényképekről is leírást ad. A bibliográfiai irodalom mintapéldája.

Az utolsó évszak (1997) Tüskés Tibornak a költő késői köteteiről, verseiről írt kritikáit, tanulmányait gyűjti egybe.

A Csorba Győző, a fordító (1988) Csorba Győző fordításokról megjelent írásait, nyilatkozatait és a Csorba Győző-fordításokról írt kritikákat, tanulmányokat gyűjti egybe. A műfordítás szakirodalmának nagyon fontos darabja.

A Vallomások, interjúk, nyilatkozatok (2001) a költő prózai szövegei és rádió-tv-nyilatkozatai közül a fontosabbakat tartalmazza.

A Csorba Győző emléke (2003) című kötetben a Csorbához írt versek, írások, emlékezések legjavát gyűjtötte össze Tüskés Tibor.

A következő idézetek a fenti könyvek némelyikéből, ill. napi-, hetilapokból, folyóiratokból származnak:

„Nem azt kérem, hogy segítsenek verset írni, hanem hogy hagyjanak.”

Újjáépítő magyarok 1945. Szerk. Kő Kálmán. Ill. Martyn Ferenc, Gyarmathy Tihamér, Gádor Emil. Pécs, 1945. Műhely. 160–161. p.

 

Ars poetica

„Én a költészetet mindig valamiféle élni-segítő erőnek tartottam és tartom. Segítő nekem, mert kimondja, s így feloldja feszültségeimet, és segít másoknak, mert kimondja helyettük is, mert nevet ad, s ezzel helyére tesz, építi a rendet. A rend pedig az élet egyik legfőbb oltalmazója.”

Csorba Győző: Lélek és ősz című kötet „fülszövege”.

 

Ars poetica

Szűnjék meg a „líra” szó ábrándot, lágyságot, pódiumot asszociálni. Álljon a költészet az ember útjába, keveredjen ételébe, italába, üljön mellé örömében, bánatában, munkájában, pihenésében. Ne lehessen tőle szabadulni, ne lehessen kikerülni, mellőzni, félretenni. Aggasztóan csonkul az ember: nem a vers lesz a fő vesztes, ha ez is kiesik életéből.”

Csorba Győző: Összegyűjtött versek c. kötetének Magamról, verseimről c. utószava, 1977. május

Ars poetica

Az irodalomhoz, úgy gondolom, három tényező szükséges: író, írás és közönség. Ha az írás nem írás, azaz nem szóból építkezik, hanem mondjuk, idézőjelekből és mértani alakzatokból, vagy ha kirekesztjük belőle a közönséget, akkor nem teljes a szentháromság. Kísérletek mindig vannak, a fiataloknak sokfélét ki kell próbálniuk, hogy megtalálják magukat. De ha meg akarjuk őrizni a költészet amúgy is csökkenő hatását, tartanunk kell magunkat a szentháromsághoz.

Téves elképzelés tömeghatásban gondolkozni. Ha csak egyetlen embert megérint a vers, már megérte. Hogy ma kevesebb az ilyen ember? Lehetséges. Sajnálok mindenkit, akinek eldugult a füle és a szíve.”

Magyar Nemzet, 1988. júl. 30. 9. p. = Eszéki Erzsébet: Kibeszéljük magunkat. Íróportrék. Interjúk. Bp. 1990, Múzsák. 112–116. p.

 

Fordításról

„A több éve húzódó önálló műfordítás kötetem utolsó rendszerezését végzem. Szinte könnyebb volt megírni ezt a 25-28 ezer sornyi fordítást, mint kötetbe válogatni egy részét, köztük Vergiliust, Ovidiust, Lucanust, Janus Pannoniust, Dantét, Petrarcát, Brechtet, Rilkét, Ungarettit. Az Európa Kiadó Brecht-kötetet tervez, ebbe fordítottam a fiatalkori verseit, valamint egy készülő norvég antológiába dolgoztam nyersfordítás alapján. A fordítás számomra a könnyebb munka. Az írás csak jámbor óhaj…”

Magyar Hírlap, 1975. jan. 7. 6. p.

Könyvtárosságról

Itt kellene következnie könyvtárosi ars poeticámnak. Még eddig nem próbáltam megfogalmazni. De ha kellene, valahogyan így szólna: Mindent az olvasók valódi érdekéért! Közelebbről: személyiségük minél sokoldalúbb, minél gazdagabb kibontakoztatásáért. A kulcsszó, ami az előbbi fogalmazásban nincs is benne, a szolgálat. A könyvtárosság igenis állandó és sokirányú szolgálat. Talán sikerült néhány ifjú könyvtárosban hasonló ars poeticát kialakítanom.

Előbb már mondtam, hogy a könyvtárosságot hivatásnak tartom. A hivatást pedig nem mi választjuk, hanem a hivatás választ minket. Ez persze így nagyon szép, de a gyakorlatban sajnos, nem mindig igaz. Annyi azonban okvetlenül igaz belőle, hogy akiket mégis a hivatás választ, azok között sokkal több a hűséges, a „makacs” könyvtáros, és kevesebb a hitehagyott, a szökevény.”

Könyvtáros, 1977. 3. sz. 140–146. p.

Pécsről

„Az ország egyetlen Csontváry-múzeuma, a Pécsi Balett, a Modern Képtár, a színház mai magyar drámabemutatói, az idén készülő Vasarely-kiállítás mind-mind országos jelentőségű kulturális esemény. Jelenleg az írógárda többszöri megtizedelése ellenére is élő, működő írói közösség, aktív irodalmi élet van Pécsett. Csak tavaly legalább 12 kötet jelent meg itt élő szerzők tollából, többek között Pákolitz Istvánnak, Bárdosi Németh Jánosnak, Tüskés Tibornak, Nádor Tamásnak, Galambosi Lászlónak, Hallama Erzsébetnek, Bécsy Tamásnak, László Lajosnak, Bertók Lászlónak. Nyilvánvaló, hogy Pécsből nem lehet Pestet teremteni, de talán néhány év múlva nem lesz egyetlen megoldása az érvényesülésnek az elköltözés.”

Magyar Hírlap, 1975. jan. 7. 6. p.

 

Csorba Győzőről

Idegenkedik mindentől, ami lazaság, érzelgősség, hígság, de éppígy elfordul a puszta intellektus hűvös, éles vonalú, hideg fényű ragyogásától. Mély és hiteles érzelmi alap és az értelem fel-feltörő kontrollja: ez a kettősség adja költészetének sajátos ízét, egyéni karakterét, nyugtalanító feszültségét.

Tüskés Tibor: Csorba Győző. – Budapest: Akadémiai Kiadó, 1981.

 

Csorba Győzőről

Ahány értekezlet, közgyűlés, megbeszélés zaklatottsága zajlik: az ember keresi a mérőónt, az iránypontot. – Csorba Győző itt van? – kérdezzük. S a sorok közül feltűnik elegáns, fekete haja, visszafogott jelenléte. A zajgás hullámzik, a szavazás folyik, a költészet magyar tájai régi és új tengerárjain hánytorognak. – Itt van. Köztünk van – suttogják. S mi megnyugszunk.” Csorba Győző köszöntése. In: Tiszteletadás Csorba Győzőnek.– Pécs: Pannónia Könyvek, 1986. p. 94.

Csorba Győzőről

„Csorba Győző művészetével, írói műhelyével, emberi tartásával több mint fél évszázada fémjelzi a pécsi irodalmat és kultúrát.”

Bertók László: Csorba Győző. Bibliográfia. 1993.

 

 

Csorba Győző: Római feljegyzések, 1947-1948.
Pécs, 2002.
Tüskés Tibor: Csorba Győző. Bibliográfia.
Budapest – Pécs, 1979.
Tüskés Tibor: Csorba Győző. Budapest, 1981.
Tiszteletadás Csorba Győzőnek.
Pécs, 1986.
Csorba Győző: A város oldalában. Beszélgetések.
Pécs, 1991.
Bertók László: Csorba Győző. Bibliográfia.
Pécs, 1993.
Tüskés Tibor: Az utolsó évszak.
Csorba Győző költészetének kiteljesedése.
1981-1995. Pécs, 1997.
Csorba Győző a fordító.
Pécs, 1998.
Csorba Győző: Vallomások, interjúk, nyilatkozatok.
Pécs, 2001.
Csorba Győző emléke.
Pécs, 2003.

Leave a Reply

    © 2016 Csorba Győző Könyvtár
    %d bloggers like this: