Megemlékezés (videó)
„…elment egy nagy nemzedék egyik utolsó képviselője, és elveszítettük mértékadó mesterünket, akinek figyelme, tanácsai és példája nélkül az az irodalom, melynek ő maga is több mint fél évszázad óta szellemileg és intézményei révén egyaránt tevékeny részese volt, ugyanígy soha nem születhetett volna meg, ugyanebben a formában huzamosabban nem maradhatott volna fenn. Gyászoljuk a nagy költőt, s emellett igaz barátunkra, hűséges segítőnkre, a Jelenkor meghatározó munkatársára emlékezünk.”
(Részlet a Jelenkor nekrológjából)
Csorba Győző gyakran beszélt arról, hogy féléves római tartózkodását leszámítva egész életében soha nem töltött hosszabb időt szülővárosán kívül. Budapestre szerkesztőségekbe, kiadókba sem járt. Ennek a helyhez kötődő magatartásnak, hűségnek és ragaszkodásnak a költői életmű szempontjából előnyei és hátrányai egyaránt voltak.
Csorba Győzőről sok kötet, tanulmány, kritika jelent meg, ő maga is sok nyilatkozatot adott, kritikákat, emlékezéseket, vallomásokat írt, 1947-1948-as római tanulmányútjáról naplót vezetett, emlékeiről beszélgetős kötetet adott ki.
Csorba Győző könyvtárának jelentős része a neki ajánlott kötetekből áll, korának költői, írói Pécsről és az ország minden részéből küldtek neki műveikből, s Csorba viszont, nekik. A sok-sok könyvből néhányat tudunk csak kiemelni. (tovább…)
Csorba Győző már tíz éves korában írt verseket. Kamaszfejjel beleszeretett Adyba, abban az időben versei az ő igézetében születtek. A költői eszmélést József Attila műveivel való találkozás hozta meg számára. Példaképének, igazi elődjének is őt tartotta. Az ő halála miatt érzett fájdalom hatása alatt írta a magyar költészet egyik első, József Attilát sirató versét, melyet az 1938-ban Mozdulatlanság címmel megjelent első verseskötetébe is beválogatott. (tovább…)
„Könyvek ezrei között, képletesen a világ múltbéli és jelenkori legnagyobb szellemeinek társaságában végigélni egy egész életet: lehet-e ennél nagyobb öröm? Ha bíztató szavakat kellene mondanom kedvüket vesztett fiatal könyvtárosoknak, […] kétirányú hűségre hívnám fel figyelmüket: hűségre olvasóik és hűségre a hozzájuk könyveik révén hűséges szellemóriások iránt.”
(Csorba Győző)
„Verseim alapja mindig valamilyen érzés, a kifejezésben azonban már az értelemnek is szerepe van. Költészetemben éppen e kettő, érzelem és intellektus szintézisének megvalósítására törekszem.”
(Csorba Győző)
„Pogány szentkép: középen lebegek,
négy nő fog át és tart a föld felett.
Ha olykor boldog lennem lehetett:
őket illeti köszönet.”
(Családi följegyzések)
„De ha megszólalt, kitűnt, hogy kész véleménye van mindenről, ítélete óhatatlanul telibe talált, kritikája pedig bölcs vala. Lehet, hogy belsőleg sokat vívódott, szellemileg azonban – máig tartom – a leghiggadtabb, kiegyensúlyozottabb volt közöttünk…”
(Várkonyi Nándor: Pergő évek)